A Felszerelés

  Az Antennák

 Vevő Antennák

  Az operáció elsődleges célja volt aktiválni VK9W-t 160m-en. A tervezés rövid ideje alatt  tanácsot kértünk tapasztalt 160m-es operátoroktól és előző DX-expedíciók alsó sávon működő résztvevőitől, vevő antennáikról. Érdekes módon két ellentétes vélemény alakult ki majdnem pontosan fele-fele arányban. Egyik csoport kijelentette, hogy ezen a mindentől távol elhelyezkedő szigeten nincs szükség külön vevő antennára mert ott nincsenek civilizációs zajok. A másik csoport szerint kell külön vevő antenna, a szükségszerűen bekövetkező trópusi zivatarok által keltett zajok miatt és a kínai “Dragon” HF (over-the-horizon) radar miatt is, amelynek van egy működő frekvenciája az 160 m-es sávban is. Ahogy kiderült, mindkét csoport helyesen gondolkodott. Néhány éjszakán a TX antenna  jól dolgozott, más éjszakákon a villámlás okozta recsegés  lehetetlenné tette a vételt ezzel az antennával. Emiatt halasztani kellett a 160m-es forgalmazás idejét.
  A tíz napos működésünk alatt  felváltva 2 vevő antennát használtunk. Az egyik egy kettős  Pennant antenna volt (by W8UVZ). Ezzel megcéloztuk Észak-Amerikát. (ezt a második napon telepítettük) A 12 m-es SpiderBeam rúdra  és egy újonnan felállított  uszadék fa (bambusz)póznára építettük fel. Az antenna középpontja 5 m-re volt a talaj fölött. Nagyon jól dolgozott Észak Amerika irányra, drasztikusan kivágta a villámlás keltette zajokat. Nyugodt időben az antenna termelte nagyon gyenge jeleket felerősítettük egy K9AY elő-erősítővel (amelyet  Gary, K9AY adott kölcsön). A negyedik napon építettünk egy 140 m hosszú Beverage antennát, amelynek iránya 80 fok (EENE), nem egészen Észak-Amerikának, de ez volt-e legjobb amit csinálhattunk a sziget alakja szerint, vágyva arra, hogy nem éri el a tengervíz. A Beverage olyan jól dolgozott, hogy  néhány nappal később kibővítettük a  220 m hosszúra. Ám egy különös dolog történt ekkor. Az antenna, amelyik a rövidebb formában nem szedett fel zajt az áramfejlesztőnkből, amely 60 m.-re volt , most felszedte a  generátor zaját. (az új fejlesztésű áramtermelőkben óvakodnak az inverterektől!) Az áramfejlesztő 100 méterre volt az operátor asztaltól és 200 m-re a fő antennától. A generátorok hosszú kábelét feltekertük rf fojtó formában és ezeket a földre terítettük. Ez az alakzat kiküszöbölt néhány korábbi zajt is. A Beverage, ugyan most felszedett áramfejlesztői zajt, de  sokkal jobb jeleket termelt, különösen 160 m-en, és a zajt könnyen eltávolította a vevő noise blanker-e. Eldöntöttük tehát, maradunk ennél az alakzatnál. A Beverage jól dolgozott, pihentetőbbé téve a forgalmazást. Nagyon jó volt 160 m-en  és nagyszerű volt 80 m-en is. Az irányító hatás olyan éles volt 160 m-en, hogy átkapcsolva az antenna irányát, az egyszerre dolgozó japán és észak-amerikai állomások között, az utóbbi irányra váltva, megszüntette a följebb 5 kHz-el minket hívó, nagyszámú japán állomás által okozott QRM-et. A Beverage  levágta ezeket, kivé az igazán hangos állomásokat. (az irány érzékeny Beverage miatt nem hallottam meg KL7FG többszöri hívását mígnem átkapcsolva a vertikálra S9-el jött!)  Európának, amely a kora reggeli  órákban indult, eltávolítottuk a lezáró ellenállást, átváltoztatva a Beverage antennát „bi-directional” sugárzóvá, amely gyengült irányító hatása ellenére csendesebb volt és sokkal jobban operált mint a Pennant vagy a fő (inv-L) antenna.
Egy érdekes ponthoz értünk: A Beverage-k erre a szegényes talajra támaszkodnak és  az a hírük, hogy nem dolgoznak jól ezeken a kis szigeteken vagy tengerrel körülvett helyeken. A mi Beverage antennánk dagály idején párhuzamosan futott a kb. 30 méterre lévő vízvonallal, 3 m-el a vízszint fölött ami apálykor felment kb. 5 méterre.  A föveny apály idején kiszáradt és valószínű igen rossz vezetőként viselkedett  mégis nagyszerűen dolgozott az antenna!


 Ez egy “magán” DX expedíció volt , amit nem indítottam el különösen nagy célokkal, kivéve a 160 méteres forgalmazást és létesíteni annyi összeköttetést amennyit csak lehet. Tomi, HA7RY, dolgozott a felső sávokon és én, AA7JV, az alsó sávokon.   Hamar kiderült, hogy a fő antennánk kitűnően dolgozik. Gyakran képesek voltunk csak 100 wattal dolgozva is kontrollálni a nagy pile-upot. Az Észak-amerikai állomások, különösen 80 m-en szintén erősen jöttek a kora reggeli órákban.  Nem volt nehéz ránk találni némi keresés után. A pile-up-ok, különösen 40, 30 és 17 m-en óriásiak voltak. Japán irányába dolgozva a japán állomások nagyon sokan és hangosan jöttek. Szerencsére fegyelmezettek voltak, akik elfogadtak és figyelembe vettek egy rájuk eső, ésszerű QSO hányadot. Ugyanezt nem lehet elmondani másokra. Miközben az USA állomások viszonylag jól viselkedtek, sok európai állomás féktelen volt. Megmutatkozik ez a QSO adatokban is, összevetve ugyanakkora időintervallumban pl. a más kontinensekkel létesített QSO-k számát, hasonló terjedési viszonyok között. Ez nagymértékben  a megfelelően képzett és fegyelmezettebb kezelőknek köszönhető, akik QRM okozása helyett kivárták az ő idejüket amit általában jól választottak meg és szabatosan hívtak.  Legrosszabbak azok a fegyelmezetlen operátorok akik nem is hallottak minket, ennek ellenére hívtak rendületlenül! A DX állomás gyorsan bonyolítaná az összeköttetést de amikor   őt  a hívó állomás nem is hallja valószínű, hogy  kiindulásként nem a saját fülét hanem valamelyik DX clusterbe beírt adatot használja! Az ehhez hasonló operátorok nem csak becsapják saját magukat, hanem nagy QRM-et és lényeges hátrányt okoznak  mások számára is. Lényegében akadályozzák a DX-et, hogy másokkal beszéljhessen, ugyanakkor  önmagukkal is kiszúrnak mert ebből a helyzetből úgysem lesz összeköttetés! Ez egy olyan terület ahol a nemzeti szervezetek sokkal többet tehetnének, pl. oktatással és képzéssel.
  Bár fontos dolog a DX hívása,ugyanúgy fontos a hívások között befigyelni. A jó időben és jó helyen való behallgatás nagyon fontos része egy ritka DX megszerzésének. Mikor a DX-et  hallgatod, megfigyelheted az operációs szisztémáját. Amikor valakit visszahív vagy forgalmaz vele, gyorsan megkeresheted azt és rögzítheted a válaszadó frekvenciáját. Gyakorlott és szemfüles operátor hamar észreveszi a lehetőségeket és sokszor elsők között naplózhatja  a DX QSO-t.
Mi is azonnal felismertük a tapasztalt kezelőket akik gyakran képesek voltak „elcsípni” minket közvetlenül  az első hívásunkkor, mert jól számították ki az időt és a választott frekvenciát. Először tehát hallgatózz és tanulmányozd a DX működési mintáját! Nagy antennák és kilowattok nem fognak jól operálni helyetted (bár segítenek).


 Amikor megérkeztünk Willis-re, az első benyomásunk az volt, hogy a sávok halottak. Észak-amerikai vagy európai állomások el sem tudják képzelni, hogy ilyen halott rádiófrekvenciák léteznek távol a civilizációtól. Elsőre azt gondoltuk, hogy gyenge a terjedés. Először leadtunk pár CQ-t, de csak néhány állomás mutatkozott, azután amikor valaki beírt minket a DX clusterba, hirtelen elszabadult a pokol és a korábban halottnak tűnő sáv szinte fortyogott a számtalan térségből érkező hívástól. Hirtelen a terjedés a  nullából kitűnővé változott (a napfolt minimum ellenére). 


Szeptember 22 kora délutánján érkeztünk  az Északi Zátonyra. Utána gumicsónakkal kihordtuk a felszerelést a partra, felállítottuk a sátrat és egy antenna árbocot. Úgy terveztük, hogy berendezkedünk a következő napon, készen lesz az állomás 23.-án estére a felső sávos működéshez. Tomi azonban lendületbe jött, a szigeten töltötte az első éjszakát és elkezdett rádiózni egy ideiglenes felállással. (hiszem, hogy volt ezen felül más oka is az ott maradásra, lelkesen leszállt a hajóról amelyik folyton mozog és dülöngél a nagy és védtelen vízen az Északi Zátonytól délre.) Tomi, felhasználva a lejtős antennának szánt drót egy darabját, azt felkötötte a 12 m-es SpiderBeam bot végéhez, megtáplálta egy manuális hangolón keresztül 100 wattal egy 12 V-os akkumulátorról. A Logot egy kartondoboz darabkájára kézzel írta egy rossz ceruzával (a számítógépét a hajó fedélzetén hagyta mert nem számolt első este a QSO-zásra), képes volt „termelni” 450 QSO-t, dolgozott egész éjjel, főleg 40 m-en.  Ahogy kihangolt, sokan üdvözölték ezen a sávon, bár később éjszakánként inkább a 160 és a 80 méterre összpontosítottunk.


  Szept. 23.-án felépítettük az állomást. Felállítottuk az inverted L antennát a radiálokkal együtt, kitelepítettük a generátorokat (és ezzel megszabadultunk az általuk keltett zajtól) és beállítottuk a log-vezető számítógépet, közben számtalan kisebb feladattal is végeztünk. Készen álltunk 6:30 PM helyi időre és hangoltuk a rádiót 160 m-re.
 Ezt egy olyan varázslatos éjszaka követte, amely valószínűleg egyszer fordul elő az életben.
 Az első CQ-ra válaszolt JA7FUJ 08:38-kor. Ezt JA és észak-amerikai állomások hosszú sora követte. 5 és 6 kHz-el feljebb hallgattuk az észak-amerikai állomásokat. Az első európai állomás UA4DX volt, 2 órával bármilyen más európai előtt. (ismételten VA4DX-ként azonosítottam őt- nem akarva hinni, hogy ez a sáv már nyitva van Európának.) Napfelkelte után az észak-amerikai állomások elkezdtek gyengülni és 14:00 órától az európai állomások hosszú sora következett. Összesen 430 QSO-t naplóztunk a Top Band-en ezen az éjszakán.